Zaporozsjei Had
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a2/Location_Zaporizhian_Host.png/220px-Location_Zaporizhian_Host.png)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d7/Coat_of_Arms_of_the_Ukrainian_State.svg/220px-Coat_of_Arms_of_the_Ukrainian_State.svg.png)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a7/Chmelnicki_Hondius_1.png/220px-Chmelnicki_Hondius_1.png)
A kozák hetmanátus (Гетьманщина) ukrán elnevezése Військо Запорозьке[2] után Zaporozsjei had, a zaporizzsjai kozákság által alapított és az 1649-es zborovi egyezmény következtében létrejött vazallus államalakulat elnevezése volt.
Története
A zborovi egyezményben a lengyel kormányzat a kijevi, braclavi és csernyihivi vajdaságokat magába foglaló úgynevezett „Kozák-Ukrajnát” autonómnak nyilvánította, ahová a lengyel közigazgatás hatásköre nem terjedt ki.[3] Bohdan Hmelnickij 1638 és 1647 között a Dnyeper-parti csihirini erőd kozák kapitánya volt, 1648-ban pedig megválasztották a zaporozsjei kozák sereg hetmanjává.[4] 1654-ben Hmelnickij hetman és I. Alekszej orosz cár a kozák–lengyel háború lezárásaként megkötötte egymással a perejaszlavi szerződést. A szerződés értelmében az ukrán területek kimondták csatlakozásukat az orosz cárhoz. Gebei Sándor történész szerint a kozák rada döntését, manapság már államok közötti szerződésnek tekintik.[5] A régiót „Kis Oroszországnak” is nevezték.[6] 1669-ben Petro Dorosenko zaporozsjei kozák hetman a krími tatárok támogatásával megkísérelte elszakítani Ukrajnát a Lengyel–Litván Uniótól és az Oszmán Birodalom védnöksége alá vonni. A lázadók seregeit 1671-ben Sobieski János nagyhetman Bracławnál (ma: Braclav) legyőzte, emiatt 1672-ben IV. Mehmed szultán hadat üzent. Kitört az 1672–1676-es lengyel–török háború. Bár szilárd politikai határokkal egészen az 1667-es andruszovói békéig nem rendelkezett, kezdeti területi kiterjedése 312 ezer négyzetkilométerben határozható meg, amely magába foglalta a három vajdaságot.[7]
Területi kiterjedésének csúcsán – amely Hmelnickij 1657-ben bekövetkezett haláláig tartott – a kozák állam jelentős belaruszok lakta területekkel is rendelkezett Litvánia déli részén, illetve hozzá tartozott Zaporozsje is. Hmelnickij külpolitikáját az a cél vezérelte, hogy „Kozák-Ukrajnát” elfogadtassa mint valamelyik nagyhatalom protektorátusi alárendeltségében álló államot, és a Zaporozsjei Had kitörjön elszigeteltségéből.[8] Ivan Sztepanovics Mazepa hetman 1687 és 1709 között uralkodott az orosz fennhatóság alá tartozó Bal parti Ukrajnában, mintegy 20 éven keresztül hűen szolgálta I. Péter orosz cárt. Élvezte a cár támogatását a „modernizációs” programjának megvalósításában és a Zaporozsjei Had katonai potenciáljának növelésében. A Nagy északi háború kitörése megszakította a hetman reformtevékenységét.[9] 1708 februárja és márciusa között titkos svéd-ukrán tárgyalásokra került sor. Ezek során Mazepa segítségnyújtási kötelezettséget vállalt a svédek Moszkva elleni hadjárata esetére, majd 1708. november 4-én a svéd királyhoz menekült.[5] XII. Károly svéd király 1709-es poltavai veresége megpecsételte a Zaporozsjei Had sorsát. A vereséget követően a zaporozsjei kozákok egy része beolvadt az orosz seregbe, míg többségük tömegesen áttelepült a Krími Tatár Kánság területén található Aleskibe, ahol megalakították az új központjukat.[10]
A kozák állam felépítése
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/56/Location_of_Cossack_Hetmanate.png/220px-Location_of_Cossack_Hetmanate.png)
A történészek szerint a kozák köztársaságnak is nevezett Zaporozsjai Hadban legnagyobb hatalommal a kozák tanács rendelkezett, ahol minden résztvevő elmondhatta a saját véleményét. A tanács választotta meg a hetmant és a katonai vezetést, vagyis a sztarsinát. A hetman kezében összpontosult a legfőbb végrehajtói, illetve bírói hatalom. Ő volt a had főparancsnoka.[11] Az állam élén álló hetman feladatai közül kiemelkedett a hadsereg és a külpolitika irányítása, szervezése, de mellette közigazgatási, törvényhozói és bírói hatáskörrel is rendelkezett. Ő hívta össze a hadsereg radát (tanácskozó testületet) és a sztarsina radát, amelyeken betöltötte az elnöki tisztet, de a kozák tisztikar kinevezése is a hatáskörébe tartozott. Földbirtokot is a hetman adományozhatott és oszthatott el. 1654-től a Balparti hetman hűséggel tartozott a mindenkori cár felé. A hadsereg radán választották, de jóvá kellett hagynia megválasztását a cári kormányzatnak is.
A hadsereg rada feladatai közül kiemelkedik a hetman megválasztása (szükség esetén megbuktatása), az államot és a kozákságot érintő ügyekben a végső döntés meghozatala.
A sztarsina rada a hadsereg rada mellett segítette a hetman tevékenységét, e két szerv működésében átfedések figyelhetők meg. A hetman törvényhozói, közigazgatási és bírói munkáját koordinálta, de legfőbb szerepét az állami pénzügyek területén töltötte be.[12]
A hetmanátus központja a Zaporizzsjai Szicsnek (Запорізька Січ) nevezett erőd volt, melyet a kozákság bölcsőjének tekintenek. A Zaporizzsjai Szics gyűjtőfogalom, az egyes Szicsek az Alsó-Dnyeper mellett épültek, egy időben egy szics létezett:
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/7e/%D0%97%D0%B0%D0%BF%D0%BE%D1%80%D0%BE%D0%B6%D1%81%D0%BA%D0%B0%D1%8F_%D0%A1%D0%B5%D1%87%D1%8C_%D0%BA%D0%B0%D1%80%D1%82%D0%B0.jpg/220px-%D0%97%D0%B0%D0%BF%D0%BE%D1%80%D0%BE%D0%B6%D1%81%D0%BA%D0%B0%D1%8F_%D0%A1%D0%B5%D1%87%D1%8C_%D0%BA%D0%B0%D1%80%D1%82%D0%B0.jpg)
- 1552–1558 Horticjai Szics[13]
- 1564–1593 Tomakivkai Szics[14]
- 1593–1630 Bazavluki Szics[15]
- 1628–1652 Mikitinszkij Szics[16]
- 1709–1711 Kamjanszka/Kamjankai Szics[17]
- 1652–1709 Csortomlinszkai/Csortomliki Szics[18]
- 1711–1734 Oleskivszka/Olevski Szics[19]
- 1734-1775 Nova/Új (Pidpilnenszka) Szics[20]
A hetmant segítette egy kilenctagú tanács, amely a legmagasabb rangú katonai vezetőket tömörítette magában. Ezek a tisztségek: hadfelügyelő (jeszaul), táborparancsnok (oboznij), hadbíró (szudja), kancellár (pisar)[21]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/78/Arolsen_Klebeband_01_475_1.jpg/220px-Arolsen_Klebeband_01_475_1.jpg)
A hadfelügyelő a hetman helyettesének tekinthető, felettese távollétében irányította a Zaporozsjei Had tüzérségét, feladata közé tartozott továbbá háború esetén a nagyobb egységek vezetése. Gyakran működött a hetman követeként. Négy hetman is betöltötte ezt a tisztséget hetmansága előtt: Petro Dorosenko, Demian Mnohohresnij, Ivan Mazepa, Ivan Szkoropadszkij.[12]
A táborparancsnok feladata a tüzérség irányítása és a hadsereg utánpótlásának biztosítása volt. Különleges esetekben a hetman követének funkcióját is ellátta.
A hadbírói posztra 1690-ig egy, majd később két főt neveztek ki. 1648-ig csupán háborús időkben töltötte be feladatát, 1648-1654 között azonban a hadsereg és az ezred-közigazgatás állandó alkotórésze volt a hadbírói hivatal.[22] A hetmanok közül Ivan Szamojlovics töltött be hadbírói tisztséget.
A kancellár feladata a kezdetekben a regiszter összeállításához kötődött, később pedig felügyelte a hetman bel- és külkapcsolatait. A tiszt betöltéséhez megfelelő műveltségre volt szükség, az írnok több nyelvet beszélt, jártas volt a diplomáciában. A hetman távollétében aláírhatta annak rendeleteit, felügyelte a rendeleteket és birtokadományokat.[23] A későbbi hetmanok közül hárman is betöltötték e tisztséget: Ivan Vihovszkij, Pavlo Tyetyerja, Pilip Orlik.
A megbízott hetman (nakaznij hetman) a hetman teendőit látta el bizonyos körülmények között. Ilyennek tekinthető például az az eset, amikor a hetman nem indult személyesen a háborúba, ilyenkor ugyanis a megbízott hetman állt a seregek élére. Vagy a hetman hosszúra nyúlt távolléte esetén is a megbízott hetman látta el annak teendőit.
A kozák állam területét 1625-től ezredekre osztották fel, melyek elnevezésüket központi városaikról kapták. Kezdetben 16 ezred létezett, de a későbbi időszakokban ezek száma gyakran változott. Ezen ezredek katonai és közigazgatási területi egységként funkcionáltak, élükön az ezredesek álltak[24], akiket 1638-1648 között a lengyel korona-hetman nevezte ki, utána a hadsereg rada, illetve a hetman, majd később a cár, az Unió és a Porta is jogot formálhatott rá. Az ezredesek munkáját hivatalok és tisztikar segítették.
Az ezredgyűlés 1648 után jelent meg, melynek feladata az ezredesek megválasztása és esetleges visszahívása volt.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e1/Iwan_Mazepa.jpg/220px-Iwan_Mazepa.jpg)
Az ezredek további egységekre, századokra voltak osztva, melyek száma az ezredek területi nagyságától függően változott. Szervezeti felépítésük, tisztikaruk és gyűléseiknek formái megegyeztek az ezredekével. Élükön a századparancsnok állt. Egyedül a századosok választásában érvényesült mindvégig az önkormányzati jog, azaz a századosi tiszt betöltése kivétel nélkül választás útján ment végbe.[25]
A kozák állam városai és falvai, ahogy a szics[26], saját önkormányzattal bírtak, ennek ellenére a kozák vezetők gyakran hatáskörüket túllépve belefolytak a polgári igazgatásba is.
Az ukrán adminisztrációs rendszerre egyfajta kettősség jellemző: együtt élt a hagyományos helyi önkormányzat és a Hmelnickij idején kiformálódó intézményrendszer.[27] Felépítését tekintve: a legalsó szinten a hromada (paraszti közösség) helyezkedett el vezetőjével, a vojttal az élén. Egy város körül elhelyezkedő több falu alkotta a századot, melyen belül egymás mellett működött a polgári és katonai közigazgatás. A harmadik szintet az ezredi adminisztráció jelentette, melynek vezetését az ezredes látta el. A legfelső szintet a hetmani kormányzat alkotta a hetmannal, a hadsereg radával és a Sztarsina Radával az élen. A 17. század második felére a legmagasabb rangú kozák katonai vezetőket magába tömörítő Sztarsina Rada, a hetmani kormányzat döntéshozatali folyamatának kikerülhetetlen részévé vált.[9]
Jegyzetek
- ↑ A háromágú szigony története - új külsőt kaphat az ukrán címer. szabadeuropa.hu. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ Організація козацького війська (ukrán nyelven). [2022. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ Varga Beáta: A ZAPOROZSJEI KOZÁKSÁG SZÜLETÉSE. (Hozzáférés: 2022. április 8.)
- ↑ Csihirin – az ukrán kozák állam első fővárosa. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ a b Gebei Sándor: Mazepa Kozákhetman (1639-1709) - "nemzeti hős vagy áruló"? Politikai megrendelés a történelemtől?. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ ГЕТЬМАНЩИНА (ukrán nyelven). resource.history.org.ua. (Hozzáférés: 2022. március 29.)
- ↑ Magocsi, Paul Robert. A History of Ukraine. Toronto: University of Toronto Press (1996). ISBN 0-8020-0830-5
- ↑ Varga Beáta: Önállóság, nemzeti identitás és külpolitika Ukrajnában a 17. század közepén. (Hozzáférés: 2022. március 26.)
- ↑ a b Varga Beáta: A Hetmanátus modernizációja: a kozák adminisztráció tervei 1687–1764 között.. Belvedere Meridionale 32. évf. 1. sz., 2020. (Hozzáférés: 2022. április 10.)
- ↑ Ukrajna története. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
- ↑ Maha László: Ukrajna története. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ a b Khmelnytsky, Bohdan (angol nyelven). Encyclopedia of Ukraine. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
- ↑ Tankönyv8 23. oldal :: "Kis-Hortica szigeten ekkor [ Dmitro Visneveckij ] megépítette első erődítményét, a későbbi Zaporozzsjai Szicsek prototípusát. Egyes tudósok 1552-re teszik a Horticai Szics megépítésének idejét, mások 1554–1555-re vagy 1556-ra."
- ↑ Tankönyv8 23. oldal :: "A XVI. század 70-es éveinek végén és a 80-as évek elején a dnyeperi zuhogókon túl, Tomakivka szigetén létrejött Nagy rét (Ukrajna) első szicserődítménye a tomakivkai, amelyet Zaporozzsjai Szicsnek neveztek, a kozákokat meg szicsovikoknak vagy zaporozzsjaiaknak. Ez egy saját önkormányzattal rendelkező katonai szervezet volt, amelyet a kozákok hoztak létre. A történészek számításai szerint a Tomakivkai Szicsben egyszerre 5 ezer harcos tartózkodhatott, Alsó-Dnyeper vidéken pedig összesen 10 ezer ukrán kozák."
- ↑ Tankönyv8 51. oldal
- ↑ Tankönyv8 51. oldal
- ↑ Tankönyv8 264. oldal
- ↑ Tankönyv8 264. oldal
- ↑ Tankönyv8 264. oldal
- ↑ Tankönyv8 264. oldal
- ↑ Tankönyv8 264. oldal :: "A hetmannak volt alárendelve a megválasztott katonai sztársina, amelyhez a fegyvermester (a tüzérség vezetője), a katonai jegyző (a kancellária vezetője és az ügyvitel felelőse), a bíró (ő bíráskodott) és a két kozákkapitány tartozott, akik a hetman személyes megbízottjai voltak.
- ↑ Font-Varga 2006, 117.
- ↑ Encyclopedia of Ukraine
- ↑ Tankönyv8 264. oldal :: "A lajstromozott kozákok katonai-közigazgatási egységei egy 1625- ben megkötött szerződés értelmében az ezredek lettek Bila Cerkva, Kanyiv, Cserkaszi, Perejaszlav és Korszuny központokkal, amelyek századokra, illetve tizedekre tagolódtak. Egy-egy ezred területén átlagosan 500–1000 kozák élt."
- ↑ Font-Varga 2006, 119.
- ↑ Az ukrán kozákság bölcsője, a szics. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ Font-Varga 2006, 119.
Források
- ↑ Tankönyv8: O. V. Hiszem, O. V. Hiszem, O. O. Martinyuk. UKRAJNA TÖRTÉNETE – Tankönyv az általános oktatási rendszerű tanintézetek 8. osztálya számára. Lviv: Вид-во „Ранок” (2016). ISBN 978-966-914-009-8
- Font Márta-Varga Beáta: Ukrajna története, JATE Press, Szeged, 2006. Magyar Elektronikus Könyvtár
- Magocsi, Paul Robert: Ukraine: An Illustrated History, Seattle: University of Washington Press, 2007. 67-118.
- Az Encyclopedia of Ukraine szócikkei (angol nyelven). Encyclopedia of Ukraine. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
Kapcsolódó szócikkek
- Kozák–lengyel háború (1648–54)
- Doni kozákok
- Zaporizzsjai kozákok
- Bal parti Ukrajna
- Jobb parti Ukrajna
- Poltavai csata
- Zsuravnói szerződés
További információk
- The Left-Bank Hetmanate (angol nyelven). ukraine-eu.mfa.gov.u. [2011. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
- lécci: A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak. Történelem mindenkinek, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2010. december 18.)