Krecsányi Ignác
| Krecsányi Ignác | |
 | |
| az 1860-as években | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1844. március 31. Margitta |
| Elhunyt | 1923. december 13. (79 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Származás | magyar |
| Házastársa | Kiss Veron |
| Gyermekei | Krecsányi Veron |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krecsányi Ignác témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Krecsányi Ignác (Margitta, 1844. március 31. – Budapest, 1923. december 13.) színész, színigazgató. Nővére Krecsányi Sarolta operett-énekesnő, húga Krecsányi Katalin színművésznő, énekesnő, színigazgató, öccse Krecsányi Kálmán budapesti rendőrfőkapitány-helyettes, nevelt leánya Krecsányi Veron színésznő.[1]
Élete
Krecsányi Ignác 1844. március 31-én született, Margittán. Színészi pályáját 1863-ban a Budai Népszínházban, Molnár Györgynél kezdte. 1868-1873 között az Athenaeum Nyomdánál mint korrektor és revizor dolgozott.
1873-ban lett színigazgató. Nemzetiségi és kétnyelvű városokban játszott, főbb állomásai Pozsony, Fiume, Kassa, Temesvár, Debrecen, Arad és Buda voltak; főleg a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján és a Délvidéken.
1875-ben feleségül vette Kiss Veront, (Arad, 1855. szeptember 8. – Budapest, 1936. november 15.) aki népszínmű-énekesnő volt, és 1873-tól szerepelt Krecsányi Ignácnál és 1883-ban Budán, a Krisztinavárosi Színkörben tartotta az első sikeres nyári évadot.
Rátermett direktor volt, kitűnő érzékkel rendelkezett, felkarolta és szerződtette a fiatal tehetségeket.
Az ő társulatánál kezdett Somló Sándor, Beregi Oszkár, Medgyaszay Vilma, Környey Béla is; Anday Blanka egy időben ugyancsak az ő társulatát erősítette. Shakespeare-től Ibsenig és Hauptmannig, klasszikus és modern szerzők egyaránt szerepeltek műsorában, repertoárjába tartozott nemcsak a Bánk Bán, de Az ember tragédiája is. Különösen nevezetes volt 1903-ban Gorkij: Éjjeli menedékhely című drámájának ősbemutatója a Budai Színkörben.
Operaelőadásokat is rendszeresen tartott, Wagner műveit (Tannhäuser, Lohengrin, A bolygó hollandi) vidéken ő mutatta be először.
1914-ben fejezte be elismert, sikeres pályáját, Budapesten, 1923. december 13-án érte a halál. Végső nyugalomra a Németvölgyi temetőben lévő családi sírboltba helyezték.[2] Az 1960-as évek elején az akkor Kerepesi úti temetőbe a 9/2. és a 34/2. számú parcellába átkerült néhány sír a Németvölgyi temetőből,[3] így a Krecsányi család sírboltja is.[4]
Főbb szerepei
- Rákóczi (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága)
- Iskarioth (Váradi A.)
- Dózsa (Jókai Mór), Viola (Szigeti J.)
Főbb munkái
- A magyar színészet térfoglalása Budán 1883-ban (Temesvár, 1910)
- Régi dolgok – régi színészetről (Temesvár, 1914)
Működési adatok
- 1864: Szilágyi Béla társulatánál
- 1865: Latabár Endre társulatánál
- 1866: Sátoraljaújhely, Miskolc
- 1867: Budai Népszínház
- 1868: Aradi Gerő társulatánál
Igazgatóként
- 1873: Kecskemét
- 1874: Szatmár
- 1875: Máramaros
- 1876: Miskolc
- 1877–1879: Szabadka
- 1879–1881: Kassa
- 1881–1885: Debrecen
- 1885–1888: Arad, Nagyvárad
- 1888–1899: Temesvár, Pozsony, Buda
- 1899–1902: Szeged, Hódmezővásárhely, Fiume
- 1902–1914: Temesvár, Buda
Galéria
-
Váradi Antal: Iskarioth. Nemzeti Színház, 1877. Krecsányi Ignác (Iskarioth) -
Krecsányi Kálmán -
Krecsányi Sarolta -
Krecsányi Vera
Jegyzetek
- ↑ Budapest Főváros Levéltára. [2014. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
- ↑ Gyászjelentése. — OSZK. Pannon Digitális Egyesített Archívum
- ↑ Tóth Vilmos (a bevezető tanulmányt írta, az adattárat, a mutatókat és a szemelvényeket összeállította): A Kerepesi úti temető. I. A Kerepesi úti temető másfél évszázada In: Budapesti Negyed 24. (1999. nyár) 106. oldal
- ↑ Tóth Vilmos: Ércnél maradandóbb. A Krecsányi család sírboltja. In:Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. január 17.
Források
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
További információk
- Milena Cesnaková-Michalcová: Geschichte des deutschsprachigen Theaters in der Slowakei, Bausteine zur Slavischen Philologie und Kulturgeschichte, Böhlau Verlag Köln, Weimar, Bécs – 1997 (németül)
Sablon:A szatmárnémeti színház igazgatói
| |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Az első kőszínház (1848–1889) | 1848: Tóth István • Döme Lajos • 1850: Hevesi Imre • 1852: Cs. Tengenics Pál • 1852: Pázmán Mihály • 1854–1855: Laczkóczi Ferdinánd • 1855: Fejér Károly • 1857: Csabai Pál • 1857–1868: Hetényi József • Molnár György • 1862: Reszler Ferenc • 1863–1865: Kocsisovszky Jusztin • 1865: Szigligeti Ede • 1865–1866: Kétzeri József • 1866: Latabár Endre • Szilágyi Béla • Reszler István • 1867–1868: Láng Boldizsár • 1868: Károlyi Lajos • 1869: Dömölki Fejér Károly • Jakab Lajos • 1870: Hubay Gusztáv • Miklóssy Gyula • 1870–1871: Várnai Galambos Fábián • Miklóssy Gyula • 1871: Miklóssy Gyula • 1871–1872: Klein Sámuel • 1872–1873: Hubay Gusztáv • Sztupa Andor • 1873: Némethy György • Eötvös Borcsa • 1873–1874: Némethy György • 1874: Jakabfi Gábor • 1874–1875: Krecsányi Ignác • 1875–1876: Szegedi Mihály • 1876–1877: Gerőfy Andor • 1877–1878: Demidor Imre • 1878–1880: Kuthy Krimszky Béla • 1880–1882: Bényei István • 1882–1883: Károlyi Lajos • 1884–1885: Gerőfy Andor • 1885–1886: Szathmáry Károly • 1886–1887: Dancz Lajos • 1887–1888: Rakodczay Pál |  | |||||||||||||||||||
| A második kőszínház (1892–) |
| ||||||||||||||||||||
Művészetportál
Erdély-portál
