Kossuth híd (Budapest)

Ez a szócikk a budapesti Kossuth hídról szól. Hasonló címmel lásd még: Kossuth híd (egyértelműsítő lap).

Kossuth híd
Az Országház és a Kossuth híd 1957-ben
Elhelyezkedése	Magyarország, Budapest, I. és V. kerület
Áthidalt akadály	Duna
Szerkezettípus	acél rácsostartós híd
Funkció	közúti híd
Legnagyobb támaszköz	80,30 m
Teljes hosszúsága	400 m
Szélesség	11,5 m
Sávok száma	2×1
Tervező	Mistéth Endre
Elhelyezkedése
Kossuth híd Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 19° 02′ 33″47.505555555556, 19.042547.505556°N 19.042500°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 19° 02′ 33″47.505555555556, 19.042547.505556°N 19.042500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth híd témájú médiaállományokat.

A Kossuth híd a Budapest ostromakor felrobbantott budapesti Duna-hidak részbeni pótlására felépített, a Kossuth és a Batthyány tér közötti egykori úgynevezett félállandó híd. 1946-tól 1956-ig működött, majd 1960-ban lebontották.

Története

A második világháború befejeztével Budapesten nem maradt ép híd, pótlásukat visszaépítésükig kishajó-közlekedéssel és pontonhidak építésével próbálták megoldani, melyek azonban a folyó téli jégzajlása miatt nem tudták folyamatosan biztosítani a kapcsolatot. Az első állandó híd a Kossuth Lajosról elnevezett híd volt, amely 1946. augusztus 20-áig, a Szabadság híd megnyitásáig egyben az egyetlen is volt.

A híd helyének kiválasztásakor egyértelmű volt, hogy az állandó hidak közül leghamarabb a Ferenc József hídon tudják visszaállítani a forgalmat. Ezért a Margit híd és a Lánchíd között kerestek megfelelő területet. A Batthyány tér–Báthory utca és a Pálffy tér (Bem tér)–Klotild utca (Stollár utca) közötti nyomvonalak között a kb. 100 méterrel rövidebb hossz döntött az előbbi javára.^[1]

A pillérek építése 1945. május 16-án indult, a hidat a gyalogos forgalom számára 1946. január 15-én, az autóforgalomnak január 18-án nyitották meg.^[2] A rekordgyorsaságú, mindössze nyolc hónapig tartó építkezés az újrakezdés szimbólumává tette a hidat.

Mistéth Endre^[3] és Hilvert Elek kilencnyílású hidat tervezett, középen egy 80 méteres, mellette egy-egy 55 méteres, a két oldalon a folyó partjai mellett 3-3 darab 27,5 méteres nyílással. A híd az eredeti tervek szerint faszerkezettel készült volna, de végül a két parti nyílást leszámítva acélszerkezettel épült meg; 1954-ben ezeket is acélra cserélték. A kivitelezéshez szükséges vasat a háborús törmelékekből válogatták össze.^[4]

A híd teherbírása korlátozott volt; egy idő után már nagyobb autóbuszok nem is hajthattak fel rá, végül már csak a gyalogosforgalom volt engedélyezett.

A hidat 10 éves élettartamra tervezték, ennek megfelelően elhasználódása miatt 1956-ban, amikor már nélkülözhetővé vált, forgalmát korlátozták, majd 1960-ban le is bontották. A medertisztítási munkák 1963-ra fejeződtek be. A keszonoknak új felhasználást találtak, Kulcsnál partvédművekbe építették be őket.^[4] A vasszerkezetből Kimlén és Feketeerdőn építettek hídat,^[5] valamint a szegedi Dóm téren ebből készült a szabadtéri játékok nézőtere.^[6] Helyét az egykori pesti és budai hídfőnél emlékkő jelöli.

A budai és a pesti hídfőhöz ideiglenes villamos-végállomás épült, előbbi a metróépítés miatt hamar megszűnt, de utóbbi miatt a villamosok a Rákóczi-szobrot megkerülték, sokáig a déli irányú 2-es villamos a Rákóczi-szobor és az Országház közt haladt el, bár a Kossuth téri, a híd miatt épült hurokvégállomás rég megszűnt már.

A Kossuth híd helyén 1973. augusztus 20-án, majd 2003. március 15-én pár napra pontonhidat építettek.

A Kossuth híd építéséről annak idején Háy Gyula színművet írt (Az élet hídja, 1951). Faludy György pedig már 1946-ban verset szentelt a hídnak (Kossuth híd,^[7] 1946).

Keresztmetszete

A Kossuth híd irányonként egy forgalmi sávos volt, 7 méter keresztmetszeti szélességet biztosítva az autóknak, ezenfelül mindkét oldalon további 3,25 métert a gyalogosoknak.

Kossuth híd-emlékérem

A köztársasági elnök által 1946-ban létrehozott díj, amivel a híd ünnepélyes átadásán jutalmazták az építőket. Az ünnepségen 84 ezüst és 650 bronzérmet adtak át. Az építésen dolgozó szovjet katonáknak kiosztott érmek száma ismeretlen, becslés alapján 100-150 db. Az érem 4,1 cm átmérőjű, 1,5 mm vastag. Előlapján körbefutó koszorú, az előtérben balra egy kalapácsra támaszkodó munkás, jobbra egy ásót tartó földmunkás, középen a híd és az Országház látható. Az alakok felett a Kossuth hídért 1946 felirat olvasható. Az emlékérmet Ferenczy Béni tervei alapján az Állami Pénzverő készítette.^[8]

Képek

• 
  A Kossuth híd 1955-ben a Széchenyi rakpart felől nézve
• 
• 
  A híd bontása 1960-ban
• 
  Emléktábla a pesti parton
• 
  Dunai partvédő mű Kulcsnál

Jegyzetek

Források

• Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 708. o. ISBN 963-05-6410-6  
• dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak. Budapest: Hídépítő. 1984. ISBN 963-218-690-7  
• 60 éve adták át a Kossuth hidat (magyar nyelven) (html). mult-kor.hu. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 29.)

További információk

• A Kossuth híd emlékköve
• fortepan.hu képgaléria