Friedrich Wilhelm Schuster

Friedrich Wilhelm Schuster (Szászsebes, 1824. január 29. – Nagyszeben, 1912. február 4.) erdélyi szász költő, evangélikus lelkész.

Élete

Középiskoláit Nagyszebenben és Segesváron végezte, majd 1844-től a lipcsei egyetemen teológiát, filológiát és pedagógiát tanult. Szászsebesre visszatérve 1846. szeptember 16-ától rendes tanítónak alkalmazták az elemi iskolánál, ahol bevezette a tornászást. Itt kezdte el az erdélyi szász néphagyományok gyűjtését. Az ő nevéhez fűződik az első erdélyi szász népdalgyűjtemény kiadása. 1854-ben a szászsebesi algimnázium igazgatójává nevezték ki. 1869 decemberétől szászvárosi lelkész volt.

Politikai költeményeket és szépirodalmi dolgozatokat írt az erdélyi német hírlapokba és folyóiratokba; cikkei a szászsebesi evangélikus algimnázium Programmjában , az Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde-ban, illetve a Siebenbürgisch deutsches Tageblatt-ban jelentek meg.

Művei

• Gedichte Schässburg, 1858.
• Siebenbürgisch-sächsische Volkslieder, Sprichwörter, Räthsel, Zauberformeln und Kinderdichtungen. Mit Anmerkungen und Abhandlungen. Hermannstadt, 1865.
• Seid einig. Abschiedsrede von Mühlbach. Als Manuskript gedruckt 1869.
• Alboin und Rosimund. Trauerspiel in fünf Aufzügen. Wien, 1884.
• Festrede, gehalten am 30. Mai 1889 bei der feierlichen Enthüllung des zum Andenken an den am 13. Oktober 1479 errungenen Sieg auf dem Brotfelde errichteten Denkmals. Wien, 1889. (Különnyomat a Siebenbürgisch-deutsches Tageblatt 4712. számából).

Források

• Cziráki Zsuzsanna: Az erdélyi szászok története: Erdélyi szász irodalomtörténet. Kozármisleny: Imedias. 2006. ISBN 963 87195 08  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.