17-es lüdiai földrengés

17-es lüdiai földrengés
A források által említett kis-ázsiai városok, amelyekben a rengés komoly pusztítást végzett
A források által említett kis-ázsiai városok, amelyekben a rengés komoly pusztítást végzett
Dátumi. sz. 17
Érintett országokRómai Birodalom (Asia provincia)
Károk, áldozatokaz áldozatok száma ismeretlen, de jelentős; súlyos károk legalább 12 településen
Az epicentrum elhelyezkedése
17-es lüdiai földrengés (Törökország)
17-es lüdiai földrengés
17-es lüdiai földrengés
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 38° 29′ 24″, k. h. 28° 02′ 24″38.49, 28.0438.490000°N 28.040000°EKoordináták: é. sz. 38° 29′ 24″, k. h. 28° 02′ 24″38.49, 28.0438.490000°N 28.040000°E

A 17-es lüdiai földrengés a Római Birodalom Asia provinciájának (ma Nyugat-Anatólia) legalább tizenkét településén pusztított, köztük Szardeiszben, az egykori Lüdia fővárosában. A katasztrófát több történetíró is említi – a kortárs Sztrabón, a nem sokkal később született idősebb Plinius és Tacitus, valamint a 3-4. századi Euszebiosz –, de nagyon kevés adatot közölnek róla, így pontos dátuma sem ismert. Plinius „emberemlékezet óta a legnagyobb földrengésnek” mondta.[forrás?]

A földrengés

A földrengést a kortárs Sztrabón csak említi (Geógraphika hüpomnémata, XII. könyv, VIII. fejezet, 18. szakasz),[1] Tacitus Annalesének II. könyve részletesebb leírást tartalmaz:[2][3]

„ Ugyanebben az évben tizenkét híres kis-ázsiai város dőlt romba egy éjszakai földrengéstől, így annál váratlanabb és súlyosabb volt a szerencsétlenség. Még az ilyen esetben szokásos menekvés, a szabadba való kirohanás sem segített, mivel a megnyílt föld mindenkit elnyelt. Hatalmas hegyek süllyedtek le, egyszerre fennsíknak látszottak addigi lapályok, a romok közt tüzek csaptak fel, mint beszélik. Az a tény, hogy legszörnyűbben Sardest sújtotta a csapás, a részvétet is elsősorban az ottaniak felé irányította: mert tízmillió sestertiust ígért Caesar, és öt évre elengedte, amivel az államkincstárnak vagy a császári fiscusnak tartoztak. A kár és az orvoslás mértékét tekintve a Sipylos melletti Magnesia lakosai következtek utánuk. A temnosiakat, philadelphiaiakat, aegeaeiakat, apollonisiakat, s kiket mosteneieknek, illetve hyrcaniai macedonoknak neveznek, továbbá Hierocaesariát, Myrinát, Cymét, Tmolust ugyanennyi időre mentesítették az adóktól s elhatározták, senatusi megbízottat küldenek ki, hogy vizsgálja meg a helyzetet és segítsen. Ki is szemelték Marcus Ateiust a volt praetorok közül, hogy consuli rangú asiai helytartó jelenlétében egyenlők között versengés és ebből bonyodalom ne támadjon. ”
– Évkönyvek, II. könyv § 47, ford. Borzsák István

A Tacitus által felsorolt tizenkettőn kívül más források alapján két további település hozható kapcsolatba a földrengéssel. Egy pergamoni felirat szerint az i.sz 1. századi politikus-diplomata[4] Diodorosz Paszparos szentélye 17-ben megsérült és át kellett építeni.[5] Kaiszareiai Euszebiosz 4. század elején készített Krónikája említi Epheszoszt a 17-es földrengéssel kapcsolatban, de valószínűbb, hogy az itteni károk egy későbbi, i.sz. 23-ban kitört földrengés során keletkeztek,[6] amely a legnagyobb pusztítást Kibyra Maior (ma Gölhisar) városában végezte.[7]

Az epicentrumot a National Geophysical Data Center adatbázisa Epheszosz,[8] az Istituto Nazionale di Geofisica e Vulcanologia adatbázisa (CFTI4MED) Szardeisz,[9] az International Institute of Seismology and Earthquake Engineering katalógusa Magnesia ad Sipylum[10] közelébe teszi.

A katasztrófa után

A katasztrófában érintett lüdiai városok Rómában, Caesar fórumán szoborcsoportot állítottak Tiberius tiszteletére. A nagyméretű főalak magát a császárt ábrázolta, a mellékalakok a városok megszemélyesítései voltak. A 23-as délnyugat-anatóliai földrengés után Epheszosz és Kibyra bővítette ki az emlékművet, amely valószínűleg a fórumon i.sz. 80-ban kitört tűzvészben elpusztult.[11] Az emlékmű i.sz. 30 körül készült másolata ma is látható a városok közül többel is kereskedelmi kapcsolatban álló Pozzuoliban (akkori nevén Puteoli); ezen a mellékalakok csak a császár szobrának talapzatán körbefutó frízen szerepelnek.[12][13] Szardiszban i.sz. 43 körül emeltek szobrot Tiberiusnak, amelynek feliratában „a város alapítójának” nevezik.[14] Egy másik, töredékes szardiszi felirat valószínűleg az érintett városok képviselőtestületei által elfogadott szöveg másolata, amelyben hálájukat fejezik ki a császárnak. A fennmaradt részben nyolc város képviselőjének aláírása található.[15]

Rómában i.sz. 22-23-ban emlékérmeket vertek Tiberius ülő alakjával és a CIVITATIBVS ASIAE RESTITVTIS (Asia közösségeinek helyreállítása) felirattal. Magnesia kis bronz érmét bocsátott ki ΤΙΒΕΡΙΟΝ ΣΕΒΑΣΤΟΝ ΚΤΙΣΤΗΝ (Tiberius Augustus, teremtő) felirattal.[16]

Néhány város a császár tiszteletére megváltoztatta a nevét. Philadelphia Neocaesarea lett; Hierapolisz Hierocaesarea; Kibyra, valamint rövid ideig Szardeisz is a Caesarea utótagot illesztette nevéhez.[17][nincs a forrásban]

Jegyzetek

Források

  • ↑ Ando 2000: Clifford Ando: Imperial Ideology and Provincial Loyalty in the Roman Empire. Berkeley - Los Angeles: University of California Press. 2000. ISBN 9780520220676  
  • ↑ Bean 1975: G. E. Bean: KIBYRA MAIOR (Horzum [Gölhisar]) Phrygia, Turkey. In The Princeton Encyclopedia of Classical Sites. Szerk. Richard Stillwell, William L. MacDonald, Marian Holland McAllister. Princeton: Princeton University Press. 1975. ISBN 9780691035420  
  • ↑ Brennan 2009: T. Corey Brennan: Embassies Gone Wrong. Roman Diplomacy in the Constantinian Excerpta de Legationibus. In Diplomats and Diplomacy in the Roman World. Szerk. Claude Eilers. Leiden: Brill. 2009. 171–192. o. = Mnemosyne Supplements, ISBN 9789004170988  
  • ↑ Buckler & Robinson 1932: W. H. Buckler & David M. Robinson: Sardis, Volume VII, Part 1: Greek and Latin Inscriptions. Leiden: Brill. 1932. = Publications of the American Society for the Excavation of Sardis,  
  • ↑ IISEE: Catalog of Damaging Earthquakes in the World (Through 2009). iisee.kenken.go.jp. (angolul) International Institute of Seismology and Earthquake Engineering (Hozzáférés: 2013. október 9.)
  • ↑ INGV: E. Guidoboni, G. Ferrari, D. Mariotti, A. Comastri, G. Tarabusi, G. Valensise: Catalogue of Strong Earthquakes in Italy (461 BC – 1997) and Mediterranean Area (760 B.C. – 1500). storing.ingv.it. (angolul) Istituto Nazionale di Geofisica e Vulcanologia (Hozzáférés: 2013. október 9.) arch
  • ↑ Keitel 2010: Elizabeth Keitel: The Art of Losing. Tacitus and the Disaster Narrative. In Ancient Historiography and Its Contexts: Studies in Honour of A. J. Woodman. Szerk. Christina S. Kraus, John Marincola, Christopher Pelling. New York: Oxford University Press, USA. 2010. 235–255. o. ISBN 978-0199558681  
  • ↑ Kreitzer 2004: Larry J. Kreitzer: Living in the Lycus Valley. Earthquake Imagery in Colossians, Philemon and Ephesians. In Testimony and Interpretation: Early Christology in Its Judeo-Hellenistic Milieu: Studies in Honor of Petr Pokorný. Szerk. Jiři Mrázek & Jan Roskovec. London - New York: T&T Clark International. 2004. 81–94. o. = Journal for the study of the New Testament: Supplement series, ISBN 9780567082985  
  • ↑ Kuttner 1995: Ann L. Kuttner: Dynasty and Empire in the Age of Augustus: The Case of the Boscoreale Cups. Berkeley - Los Angeles: University of California Press. 1995. ISBN 9780520067738  
  • ↑ Mierse 1999: William E. Mierse: Temples and Towns in Roman Iberia: The Social and Architectural Dynamics of Sanctuary Designs from the Third Century B.C. to the Third Century A.D. Berkeley - Los Angeles: University of California Press. 1999. ISBN 9780520203778  
  • ↑ Murphy-O'Connor: Jerome Murphy-O'Connor: St. Paul's Ephesus: Texts and Archaeology. Collegeville: Liturgical Press. 2008. ISBN 9780814652596  
  • ↑ NGDC: Significant earthquake. www.ngdc.noaa.gov. (angolul) National Geophysical Data Center
  • ↑ Ramsay 1904: Chapter 27: Philadelphia: The Missionary City. In William Mitchell Ramsay: The Letters to the Seven Churches of Asia and Their Place in the Plan of the Apocalypse. 1904. arch Hozzáférés: 2019. január 13.  
  • ↑ Strabo: Strabo: Geography: Literally translated, with notes. Ford. H. C. Hamilton & W. Falconer. London: George Bell & Sons. 1903.  
  • ↑ Tacitus: Évkönyvek. In Tacitus: Összes művei. Ford. Borzsák István. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1980. ISBN 9630715759  
  • ↑ Yegül & Bolgil 1986: Fikret K. Yegül & Mehmet C. Bolgil: The Bath-Gymnasium Complex at Sardis. Cambridge: Harvard University Press. 1986. = Archaeological Exploration of Sardis Reports, ISBN 9780674063457  

További információk

  • Tóth Anna Judit: Földrengések az ókorban: „Mégis mozog a föld” – Kis-Ázsiában. História, 3. sz. (2000) arch Hozzáférés: 2013. október 10.
  • földrajz Földrajzportál
  • Ókori Róma Az ókori Róma portálja